Igazából nem szeretem a fizikát, de most már el kell hinnem, hogy bárhol előjöhet. Az  előző blogbejegyzésem után egy másik eset kapcsán Newton ismét itt van: tekintettel arra, hogy a nyugalom és a mozgás relatív, a tehetetlenség nem minden vonatkozásban érvényes. Egy test mozgásállapota változik, ha erő hat rá. Newton második törvénye…

Nem egyszerű az érzéseket úgy megfogalmazni, hogy azok az objektív  valóságot tükrözzék, és ne az önsajnálatot erősítsék bennünk. A következő helyzetben eszközre volt szükség, hogy ez megtörténjen:

…képkártyákkal folytattuk a beszélgetést. A középvezető egy falmászós képet választott, ami alapján most már erőlködés nélkül leképezte jelenlegi helyzetét és a jövőbeli feladatait. Kívül helyezkedett el a problémáján, sajnálkozás nélkül értékelte helyzetét.

A küzdést látom. A hegymászónak folyamatosan akadályokat kell leküzdenie. A kihívást teljesítő személy biztos lábakon áll és megoldja a feladatot.  A képen a lány teljesen egyedül van a falon, ő dönti el, hogy a piros kőre lépjen, vagy a zöldre. Egyáltalán nem biztos, hogy eléri a célt, ha nincs senki, akiben megbízhat. Ha rossz kőre lép, és rossz döntést hoz, akkor ki lesz az, vagy lesz egyáltalán valaki, aki megtartja a biztosítókötelet?”

Ő számára egyetlen nyitott kérdés volt: ki fogja a biztosítókötelet? A képen nem látszott, s neki ez a valóságban is problémát jelentett, mert a felsővezetőben nem bízik, pedig első pillantásra neki kellene ezt a feladatot ellátni. (Csend.)

Másznom kell, vállalni a döntéseimet, s az ezzel járó népszerűséget és népszerűtlenséget. Elsősorban hinni magamban! Megoldani a feladatokat és bízni abban, aki a kötelet tartja, bízni az erőmben.” – most már E/I. személyben folytatta a képelemzést.

Kiszakadt gondolati korlátai közül. Kibillent a tehetetlenség állapotából. A coaching segítségével megtalálta az erőforrást, ami segíti problémájának megoldásában, és megtalálta a belső motivációját is. “Elsősorban hinni magamban! Megoldani a feladatokat és bízni az erőmben…”

Megmozdult valami. Büszke voltam rá! Egy másik gondolkodási mód lehetőségével kínáltam meg, ő élt vele. Erőfeszítést tett, hogy változzon, s ezáltal változtasson.

Első lépésekben nem feltétlenül a megoldás megtalálása a cél, hanem sokkal fontosabb, hogy értelmet adjunk a saját helyzetünknek.  Ehhez szükséges a megfelelő önismeret, fontos, hogy felmérjük a rendelkezésre álló erőforrásainkat és megválasszuk, hogy kik vagyunk.  Mindezek után tudjuk meg, mit is kell igazán tenni, hogy elérjük célunkat.

 

Persze mondhatjuk, hogy ez nekem egyedül is megy! Igen, tényleg van, amikor megy. De most jöjjön pár kérdés, amelyre őszintén válaszolva valós képet kapsz, hogy tényleg minden esetben jól megy egyedül?

  •        Vezetőként feltűnik, amikor egyedül agyalsz egy probléma megoldásán, és nem bírsz kilépni a jól berögzült gondolatmenetedből, a jól begyakorolt viselkedésmintáidból, amelyekről azt gondolod, hogy minden helyzetben megoldást kínálnak?
  •         Felismered a paradigmáidat, amelyek félrevisznek a megoldást kereső úton?
  •         Rájössz, ha rossz úton jársz?
  •         Megosztod valakivel a gondolataidat?
  •         Felismered, ha hibázol?
  •         Biztosan ismered erősségeidet, a fejlesztendő területeidet vagy a hiányosságaidat?
  •         Biztosan reális az önmagadról alkotott képed?

Néha állj meg és nézz körül!

Ha úgy érzed kell egy kis segítség, kérlek, légy bátor és írj nekem!