Egy kávé mellett beszélgettünk. Mint egy durcás kisfiú, akit bántottak, Zoli sajnálta magát, mert az élet most több kihívás elé állította egyszerre.

Most annyi minden összejött. Túl sok a probléma. Itt van a minősítő vizsgám. Nem is én akarom igazán, hanem a cégem. Lehet, hogy többet látnak bennem? Tudom, hogy meg kell csinálnom. Sikerülnie kell! Nem is biztos, hogy itt akarok tovább dolgozni, akkor meg igazából minek? 

Aztán itt van az államvizsga! Annyit kell rá készülni! (Szerk.: Amit már egy éve halogat…) A magánéletem is romokban hever. Fáradt vagyok. Nem tudok fókuszálni. Jó lenne csak egy hónapig lábat lógatni és gondolkodni. Olyan az életem, mint a lakásom, teljes a káosz!

Szinte összement a „teher” alatt, gerince meghajolt, a kávét félretolta, és bámult maga elé.

Ugye, jó néhányan vagyunk így ezekkel a dolgokkal, amikor úgy érezzük, hogy elfáradtunk, kimerültünk, minden ellenünk van, és tehetetlennek érezzük magunkat, mert a körülményekre nem tudunk hatni. De tényleg jó lenne csak lábat lógatni? Nyalogatni sebeinket? Sajnáltatni magunkat? Várni, hogy valaki megcsinálja a vizsgáinkat? Helyrehozza a házasságunkat? Rendet rakjon a lakásban? Várni a „sült galambot”? Ettől leszünk pihentek, sikeresek, többek, erősebbek, boldogabbak? Komolyan ez lenne a megoldás?

Mit tudsz tenni ilyenkor? Rakj rendet! Ne a körülményeket akard megváltoztatni, amire jellemzően nincs hatásod, hanem a gondolataidat!

Ha a körülményeket nem is tudod megváltoztatni, de az eseményekre vonatkozó észlelésedet és reakcióidat IGEN! Minden attól függ, hogy látod a világot, magadat, függetlenül attól, hogy az ténylegesen milyen.

Mire gondolok?

Ránézhetünk Zoltán vizsgájára mint életét nehezítő tényezőkre, és sajnálhatjuk. De felfoghatjuk úgy is, hogy egy továbblépési lehetőség a karrierjében, és önmaga megismerésében.

Nézzük az említett esetben Zoltán hogyan találta meg a saját motivációját, mire elfogyott a kávéja:

Mit adhat NEKED ez a vizsga?

–         Bizonyítok önmagamnak, hogy tényleg képes vagyok rá, s ez erőt ad a továbbiakban, magabiztosabb leszek.

–         Bizonyítok másoknak is (X-nek fontos a külső kontroll), hogy alkalmas vagyok a pozícióra.

–         Ha megcsinálom, lehetőségem van ennél a cégnél is továbblépni, és lehetőségem van egy esetleges másik cégnél magasabb helyzetből indulni.

Ha megtaláljuk a saját motivációnkat egy-egy elvárt helyzetben, ha értelmet adunk a dolognak, könnyebben tudunk érzelmileg is azonosulni a feladatokkal. Azt az élményt kapom, hogy aktív alakítója vagyok az életemnek, van célom, van értelme, amit én választottam.

Ezek tudatában most hogy értékeled a helyzeted?

–    Most így jobb. Az jutott még eszembe, s eddig nem is gondoltam rá, hogy ez az eredmény rávilágíthat arra is, hogy a helyemen vagyok-e vagy nem? Biztosan ez a meló az én utam? Esetleg tovább kell állnom, és megtalálni azt a munkát, amiben igazán tudom használni a képességeimet, és amiben igazán élvezem a fejlődést? Nem is biztos, hogy az a siker, hogy meglegyen a pontszámom! Huh, erre még aludnom kell!…

Ugyanazt a dolgot többféle módon meg tudjuk közelíteni. Dönthetünk úgy is, hogy negatív szemüvegen keresztül olvassuk a történéseket, és áldozattá tesszük magunkat, de lehet pozitív kimenetele is a folyamatnak, fókuszban a megoldásokkal, ahogy Zoltán esetében is.

Hogy mi történt Zolival? Elárulom! Egy hónapon belül sikeres AC vizsgát tett, és megcsinálta az államvizsgát is! S ami a legfontosabb, nem állt meg lábat lógatni, hanem nagyobb önbizalommal, magasabb önértékeléssel oldja meg a feladattá minősült “terheit”. Nagyon büszke vagyok rá! :-)

Azt, hogy hogyan érzékelünk egy helyzetet, mit gondolunk róla, s ebből kifolyólag hogyan cselekszünk, jellemzően nem tudatos szinten zajlanak. Nincs is ezzel gond, hiszen ha mindent tudatosítanánk, eléggé visszavenne hatékonyságunkból. A gond ott van, hogy ha akkor sem tudatosítjuk ezt a folyamatot magunkban, amikor hasznunkra válna, hanem ösztönösen, „zsigerből”, a megszokott automatikus gondolataink, beállítódásaink szerint cselekszünk.

Tudom, hogy a legnehezebb a gondolatainkat megváltoztatni! De a gondolataink megváltoztatásával, változni fognak az érzéseink, késztetéseink és viselkedésünk is. Ez egy nagyon hosszú, időigényes folyamat, dolgozni kell vele, mert mélyen vannak a negatív beállítódásaink gyökerei. Ez egy tanulási folyamat, sok ismétléssel.

Mit tehetsz tehát? Ne hagyd, hogy az automatikus negatív gondolatok vezéreljék viselkedésedet, tudatosítsd magadban a negatív beállítódásaidat, változtass a gondolkodásodon és viselkedéseden!

Léptél már kétszer vagy többször ugyanabba a folyóba, például egy-egy helyzetben, konfliktusban, kommunikáció, vagy kapcsolat során? Mi történt akkor?

Ha megosztod, más is tanulhat belőle! Hiszek a tapasztalati tanulásban és tudásátadásban. Keress, hogy segíthessek benne!