Most éppen ez az idézet rejtőzködik a mobiltokomban. A minap beszélgettem egy ismerősömmel, aki miközben az élet sötét oldalát festette le nekem, a saját keserűségében az én hitelességemet is megkérdőjelezte: „Hogy tudnál hitelesen coacholni, ha magaddal sem vagy rendben?”

Hát igen, én is ember vagyok. Nekem is vannak rossz napjaim, én is vagyok energiahiányos állapotban, és nem titkolom. Utálom a mélypontokat. Ilyenkor nekem is szükségem van segítségre. A megoldandó feladataimtól függően, egy idézetre, egy jóbarátra, és néha szupervízióra. Mert én is hoztam magammal sok mindent, ami folyamatosan jön fel, vagy tör ki belőlem. A munkámnak köszönhetően, ha jól csinálom, soha nem is lesz vége. A démonjaim, engem sem kímélnek, amelyek automatikusan irányítanak, ha nem figyelek. Talán a legerősebb a megfelelési kényszer, ami az életem több területén is megjelenik. Már ismerem…Most is harcolok vele, magammal. Ez a harc fáj. Ez a harc nehéz, és hosszú. Ez a harc néha felemészti az összes energiámat. Igen, választhatnám a könnyebb utat, és kikerülhetném, elszaladhatnék előle, de akkor csak üres, hit nélküli prédikáció lenne, amikor azt mondom a másiknak: „ne add fel! Amikor mélyponton vagy, még ha rohadt nehéz is, hogy a legmagasabb szinten tudj “játszani”, mindenből motivációt kell merítened, legyen az bármilyen üzenet, helyzet, megélés.

Aztán ha újra támadnak a sötét gondolatok, ismét elfuthatnék? Ha menekülök, akkor mit nyerek?

Miért lesz jó nekem?

Mitől leszek több?

Ha nem ismerem fel, és nem győzöm le őket, akkor teljesen az a viselkedésminta ivódik belém, amitől szenvedni fogok, ami gátol abban, hogy megértsek másokat. Ami nem engedi, hogy tudatosan kezeljem a magam és mások érzelmeit, hogy motiváljak, hogy szeretettel építsek társas kapcsolatokat, hogy segítsek másoknak. Azt gondolom, hogy csak így tudok hiteles coach lenni, ha beleállok. A saját megéléseim segítenek abban, hogy jobban megértselek téged, hogy érezzem, amit te, hogy azt a kérdést tegyem fel neked, ami segíti a győzelmedet. A harcok közben rájöttem, hogy ezek teszik értékessé a jó dolgokat és tesznek engem is még erősebbé. Mindig azt mondom a klienseimnek, ha be akarják dobni a törölközőt: Tudod, úgy az életben, mint a sportban is, kétféle ember van. Az egyik megy valami felé, a másik elfut. TE MÉSZ! HALADSZ! Itt vagyok veled!

 

Ha úgy érzed, hogy néha jó lenne egy mondat, egy szó, ami haladásra bíztat, írd le, hogy bármikor kéznél legyen!