Most tényleg kiszállok….

Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy szükséges, de legtöbbször mégsem mertem megállni. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, akkor haladtam előre a legtöbbet, amikor megálltam. Sokat beszéltünk az önismeretről, sok visszajelzést kaptam a kérdések kapcsán. Nagyon örülök, hogy adtatok időt magatoknak és a gondolataitoknak. Akinek nem válaszoltam a levelére, fogok, de most én is megállok egy kicsit. Szükségét érzem, hogy pár napra kilépjek a mindennapokból, a rohanásból, és átváltsak egy befelé forduló, önmagamra figyelő „üzemmódra”.

Mondom miért…   

Kiszállok a gyorsvonatból! Mert már semmi mást nem hallok, csak zajt, a zakatolást, semmit nem látok, csak az elmosódott színeket. Nem érzékelek formát, alakot, nem érzem

Kiszállok, mert az érzések is átfutnak rajtam, pedig nélkülük nem lehet élni! S mi marad nekem?! Semmi! Jó esetben látom a porfelhőt utánuk, és annak méretéből, sűrűségéből próbálom kihámozni, mi is volt az. Köhögök, fuldokolok, vagy tudok lélegezni…

Kiszállok… mert én mondom nektek, hogy néha álljatok meg, nézzétek meg hol tartotok, mire jutottatok, mi épült és mi omlott le az utazás során, mert azáltal tudtok fejlődni! Én nem tettem meg! Itt az idő, hogy megtegyem!

Kiszállok… az őrületből, amit én pörgettem fel olyan sebesre, hogy az amúgy jó kondiban lévő testem-lelkem sem bírja.

Kiszállok… és megállok, hogy meglássam, megérezzem, megtapasztaljam, mindazt, amit az elmúlt évben építettem, ami leomlott körülöttem, amit elveszítettem, amit nem vettem észre, amit megváltoztattam, aminek örülni lehet, amit elgyászolhatok, amit átfolyathatok magamon, hogy megújulva, megerősödve újra induljak.

Kiszállok… hogy szembenézzek, és megküzdjek a félelmeimmel.

Kiszállok… hogy az önmagamba vetett hitemet megerősítsem.

Kiszállok… hogy megöleljem magam az elért eredményeimért, mert nem hagytam időt erre sem.

Kiszállok… hogy egy pillanatra megállítsam a pörgést, ne a lendület vigyen, hanem saját magam irányítsam az életem. Tudom, néha értelmetlennek és kilátástalannak tűnnek a dolgok, és mindenért meg kell küzdeni. De azt is tudom, hogy a jövő folyamatos változásban van, hogy mit hoz majd számomra, azt döntéseim, cselekedeteim határozzák meg!   

Kiszállok… magamért, a családomért és mindazokért, akiknek segíteni tudok. Ha úgy érzik, támogatni tudjam őket abban, hogy merjenek változtatni, hasznukra fordítsák a történteket, hogy jó döntéseket hozzanak a jövőre vonatkozóan, úgy viselkedjenek és kommunikáljanak embertársaikkal, hogy saját maguk is jól érzéssel legyenek.

Kiszállok…hogy teljes szívvel tudjam nyújtani a kezem, hogy őszintén tudjam mondani: „Itt vagyok!”, hogy segíthessek a bizonytalanságot biztonsággá alakítani.

Kiszálltam….