Manapság nagyon ritka az, hogy ha egy társaság évtizedekig jól működik. Pláne a mi régiónkban, ahol elég nagy a fluktuáció. Azt gondolom, hogy a rohamosan változó és felgyorsult világunkban nemcsak az anyagi és a gazdasági folyamatokra kell koncentrálni egy vezetőnek, hanem fokozott figyelmet kell fordítani a szellemi és a szociális kapcsolódásra egyéni és generációs szinten is. Mondhatjuk, az egyik legfontosabb szempont a munkahelyen. Pláne ott, ahol összhangban, nagyon fontos munkát kell végezni. Egy óvoda életében a gyermekek boldogsága, testi-lelki-szellemi fejlesztése a legfontosabb. Ők a jövő vezetői, és nem mindegy milyen alapokkal kerülnek az élet nagy körforgásába. Ezt az „alapozást” csak is egy jó közösség tudja elvégezi maradéktalanul. Hogy mégis hogyan? Olvassátok csak mi a titok!

A héten, mint a Közösen a Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának titkára, részt vettem egy 30 éves jubileumi ünnepségen. Az óvodát dicsérő szavakkal méltatták a városi elöljárók, a régi dolgozók és az óvodával valamilyen kapcsolatban álló meghívott vendégek is. A képviselő Úr szerint magasra tette az óvoda a mércét a városrésszel kapcsolatos elvárások területén is. „Ha már ilyen nagy és szép óvoda van itt, miért nincs…? Ha már ilyen felszerelt óvoda van itt, jó lenne…! Ha már vidékről is idehozom a gyermeket az óvoda és a pedagógus szemlélet miatt, szükség lenne még…  – kapja a kérdéseket, kéréseket, az óvodát, etalonkét említve.

Hallgatom a méltató szavakat, mintha aláfestő zene lenne füleimnek a látványhoz. Tekintetemmel végig pásztázom a több, mint 25 fős fiatalokból és idősebbekből álló tantestületet, közöttük a vezetővel, ahogy egyenes háttal, sugárzó tekintettel, fehér ingben büszkén viselik a 30-as kitűzőt.  Látom a meghatódottságot, a hálát a szemükben a sok jó szóért, mosolyt az arcukon, amit egyik nap sem felejtenek otthon, látom, ahogy egymásra pillantanak, lopva megszorítják egymás kezét és azt súgják, hogy együtt csináltuk. Apró ajándékok találnak gazdára, egy-egy meleg ölelés, csak mélyíti a hangulatot.

A korosztály a friss diplomástól a nyugdíj előtt állóig…Mi a titkuk? Nem érzem a generációs különbséget. Az biztos, (tudjuk mindnyájan) hogy őket nem a pénz motiválja. Egy szemléletet képviselnek különböző gondolkodással, temperamentummal, dinamikával viszonylag zökkenőmentesen. Kéz a kézben küzdenek egy célért úgy, hogy közben a sajátjukról sem feledkeznek meg.

Mintha meghallották volna a gondolataimat, és a vezető kimondta mi a Titok:

„Lehet, hogy idősebb vagyok, de nem fogom azt mondani a fiataloknak, hogy nem csinálhatod, ha van egy remek, számomra, vagy a kollégák számára újszerű, vagy ismeretlen ötlete. Ez egy koalíció. Azt mondom: hallgassátok meg a másikat, de húzzatok magatokkal minket is! A belső motiváció és az egymásra figyelés minden nehézségen át fog segíteni bennünket!”

 

A te cégednél mi A titok?