Tudtad, hogy egy átlagos napon közel 16.000 szót ejtünk ki a szánkon?

El tudod képzelni, ezen felül mennyi fut át az agyunkban kimondatlanul?

Megfigyelted már tudatosan, miről szólnak a ki nem mondott szavak, gondolatok?

Elmondom neked, jellemzően érzelmekkel átszőtt értékelések, ítéletek.

Némelyik pozitív és hasznos: „ezzel a feladattal simán megbirkózom, elég tapasztalt vagyok, szimpatikus a főnököm, imádom a kihívásokat!” és vannak, amelyek negatívak és leminősítőek: „ki nem állhatom őt, annyira utálom magam érte. nem vagyok normális, szégyenlem magam”.

Teljesen természetes, hogy nemkívánatos gondolatok, érzések is felmerülnek bennünk, hiszen így működünk. Védekezik az agyunk, oldja és csökkenti a helyzet okozta feszültséget.

Nem is ezzel van a probléma, hanem azzal, ha fennakadunk ezeken a gondolatokon és mint egy elakadt lemezjátszó, játszuk újra és újra a „dallamot” magunknak.

Olykor a fejünkbe veszünk egy gondolatot, mintha dallamtapadásunk lenne és tényként kezeljük (annyira hülye vagyok, ez történt az előző munkahelyemen is, béna vagyok ehhez, hogy megoldjam…). Észre sem vesszük, hogy berántanak bennünket egy negatív spirálba, és ezek szerint kezdünk el élni. Ahogy olvashattad az előző bejegyzésemben: A benned lévő értelmezés a világról, teremti meg a valóságodat.

Ilyenkor az egyik megoldásunk, hogy szándékosan kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek ezt a negatív élményt felszínre hozhatják: nem állok bele ebbe a helyzetbe, túl nagy kihívás – ez előhozhatja az alacsony önértékelésünket, kudarctól, ismeretlentől való félelmeinket, az önbizalom hiányunkat, esetleges felkészületlenségünket, szakmai hiányosságainkat.

A másik „tökéletes módszer”, ha megpróbálunk megszabadulni tőlük olyan módon, hogy belekényszerítjük magunkat olyan helyzetbe, ami az értékrendünkkel NEM azonos és olvasunk hozzá egy-két pozitív gondolatot Coelhotól, hátha segít és megerősít, hogy jó amit csinálok.

Az eredmény mindkét esetben ugyan az: távol tartjuk magunktól az eredményeket.

A coaching beszélgetések során azt tapasztalom, hogy a legtöbben megpróbálják lazára venni ezeket a gondolatokat, érzéseket. Pedig ezzel nem megoldják a problémát, hanem felerősítik. Ezért történhet meg, hogy Erikának 10 év alatt 6 munkahelye volt, vagy gondoljunk bele annak a részmunkaidőt vállaló anyuka helyzetébe, aki folytatni akarja egy gyermekáldással megszakított karrierjét. Elégedetlen magával.  A bűntudat érzése gyötri, mert nem tud teljesíteni munkahelyén úgy ahogy akar. Este fáradt, a főnöknek való megfelelni akarás gyakran megnézeti vele a telefonját és nem tud elegendő figyelmet szentelni férjének és 1,5 éves gyermekének. Folyamatos vita van az elméjében: „ha nem dolgozol, a karriered összeomlik” vs. „legyél jobb anya és figyelj a családodra”. Gondolom ismerősek ezek a helyzetek, és hányszor kívánod: „Bárcsak ne gondolnék semmire!” vagy legalább az egyikre ne!

„Bárcsak ne gondolnék semmire!”

Ha nem akarod távol tartani magadtól az eredményeket, ha sikeres akarsz lenni, akkor ne akadj fenn és ne fojtsd el ezeket a gondolatokat érzéseket. Légy tudatos és az értékeidet figyelembe véve kezdj el közelíteni hozzájuk. A saját fejlődésed szempontjából, kérdőjelezd meg a számodra alapvető feltételezéseidet magadról.

Hogyan?

  1. Ismerd fel a helyzetet, amikor elakadt a tű a lemezjátszódon. Vedd észre, amikor belekényszeríted magad olyan helyzetbe, ami nem OK számodra pusztán azért, hogy mindenféle tudatosság nélkül szabadulj a lehúzó gondolataidtól, és mindenáron bizonyítani akarj. Ismerd fel a rögzült gondolataidat, amelyek lefelé visznek! Ezek a gondolatok érzések ismétlődnek, ha figyelsz, észre fogod venni: Béna vagyok, utálnak a munkahelyemen, a kolléga már megint nem csinál semmit, senki nem segít rajtam, nem vagyok elég jó anya/apa, nem tudok megfelelően teljesíteni a munkahelyen… És biztos van még egyéb a repertoárodban…

 

  1. Aztán nevezd meg őket annak érdekében, hogy meg tudd különböztetni és tárgyilagosan lásd. Így képes leszel később kívülről megfigyelni, és megválaszolni a kérdésre: Kell-e ez neked vagy nem? Hasznos számodra vagy nem? – és nem fogsz újra a csapdájukba esni. Pl.: „Annyira béna vagyok!” – Már megint nem tartom magam elég jónak. Tedd fel a kérdést: Kell ez a gondolat nekem? Támogat engem? Motivál a megoldásra? Vagy: „Ezt képtelen vagyok megoldani!” – már megint azt gondolom, hogy egyedül vagyok a problémáimmal, pedig van kitől kérdezni, segítséget kérni – Hasznomra válik ez a gondolat? Előre visz? Segít a megoldásban?

Bármily hihetetlen, ez már javítani fog a közérzeteden.

A következő lépés:

  1. Fogadd el ezeket az érzéseket. Figyeld meg és tapasztald, éld meg őket. Ne ússz el velük ismét, hanem szentelj nekik egy kis figyelmet. Milyen az energetikájuk? Mit mutatnak neked magadról? A reakcióid az érzésre, gondolatra mennyire szolgálja rövid és hosszútávon céljaidat akár otthon, akár a munkahelyeden? Milyen hatással van kapcsolataidra? Értékrendedet figyelembe véve, mi lenne a helyes megoldás?

Ha nem akarod, hogy az érzelmeid, negatív gondolataid vezéreljenek, hanem hű tudj maradni önmagadhoz, az értékeidhez, most is csak azt tudom mondani:

Állj meg! Figyelj! Vedd észre! Fogadd el! Légy tudatos! Dönts!

Minden eszköz a kezedben van! Csak azon tudsz változtatni, amit ismersz! Ismerd meg önmagad és cselekedj úgy, ahogy NEKED IGAZÁN JÓ!

 

Ha úgy érzed, szükséged van még eszközre, hogy egyre tudatosabb legyél, hívj, vagy írj nekem a fzs@colourcoaching.hu címre!