Többször érzed azt, hogy ki vagy szolgáltatva a sorsnak, a párodnak, főnöködnek? Mi történik, ha rájössz, hogy csak kihasználják a szeretetéhségedet, és a valódi érzelmek helyett csak látszatelfogadást kapsz? Úgy érzed, nem teheted azt, amit akarsz?

A legmélyebb és legalapvetőbb vágyunk, hogy szeressenek. A legnagyobb félelmünk pedig, hogy nem kapjuk meg a valódi szeretetet, elutasítanak.

Észrevetted, mikor válsz a szeretet és elfogadás utáni vágyad rabszolgájává? Amikor nem azért csinálod, amit teszel, mert belőled, a szívedből jön, hogy adhass a másiknak, hanem mert azt reméled, hogy ezzel elismerést és szimpátiát nyersz?

Ha egyre jobban belemész ebbe a szerepbe és elvárásként egyre többet teszel a másikért, azt veheted észre, hogy ő hozzászokik és egyre többet igényel. Te pedig egyre kevesebb figyelmet és tiszteletet kapsz.

Hogy valójában mi történik? Eltávolodsz önmagadtól, önként lemondasz a szabadságodról, nem vállalod a felelősséget a saját életedért, gondolataidért. Egyrészt azért, hogy a másiknak jó legyen, másrészt, hogy te is biztonságban érezd magad.

Mindenhol jelen van

A szeretet utáni vágy és a félelem dinamikája az élet minden területén jelen van. Ott van a munkahelyen, a párkapcsolatban, szimpla hétköznapi helyzetekben. Ott van, amikor agresszív módon kommunikálsz, mert nincsenek más megküzdési stratégiáid, ellentétben például azzal a kollégáddal, aki szép szóval is el tudja érni céljait. Ekkor látod úgy, hogy aki nem az agresszivitást választja, az „nyálas… beveti a karosszériáját… kinyávogja magának, amit akar...nem törődik mással, csak magával…” Árad belőled az önsajnálat. Ha visszajelzést kapsz a stílusodra, szemrehányásokkal válaszolsz, leplezve a szorongásodat és tanácstalanságodat.

Ott van ez a dinamika, amikor passzívan vagy jelen egy beszélgetésben, mintha nem is értenéd, miért dühös partnered, nem mész bele konfliktusokba, inkább nem válaszolsz. Előfordulhat, hogy inkább hazaköltözöl anyucihoz, mint nyíltan ellent mondanál vagy küzdenél önmagáért. A rossz érzéseidért másokat hibáztatsz, és nem arra figyelsz, hogy te ezt hogyan kezeled.

Régi játszmák, régi félelmek

Egyik megoldás sem szolgálja sem az egyéni, sem a párkapcsolati fejlődésedet. Mindkét esetben ott marad a szorongás, amit a tehetetlenség okoz.

Inkább jelöld ki a határaidat, vagy állítsd helyre, ha eltolódtak, esélyt adva magadnak és annak az érzésnek, hogy képes vagy irányítani a saját sorsodat! Ne felejtsd el, hogy az egészséges kapcsolatokhoz – munkahelyen, családban, párkapcsolatban – kölcsönösségre van szükség.

Hidd el, tudom, nem egyszerű beleállni a konfliktusba és határozottan határokat szabni. Ahogy azt is tudom, hogy ez nem megy egyik napról a másikra a változás, hiszen sokszor lejátszottad már a komfortos régi játszmáidat, a régi eszközökkel és a szokás nagy úr. Az is lehet, hogy újra bekapcsol a félelmed az elutasítástól – „nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető…nem érdemlem meg a tiszteletet…” – ami nem segít.

Megviselhet, amíg Te és a másik is megérti, elfogadja az általad felállított új határokat, amíg rögzül benned és benne, hogy mostantól más lesz, mostantól egyenrangú partnerek lesztek.

Ne mondj le önként a szabadságodról!

Vállalj felelősséget önmagadért!

 

A folytatásban elárulom, mit tehetsz, hogy változtass a helyzeten! >>

 

Ha addig is úgy gondolod, hogy szeretnél tisztában lenni az érzéseiddel és ehhez szükséged lenne segítségre, írj nekem az fzs@colourcoaching.hu e-mail címre!