A bő beszéd: avagy… szavakban az erő?

Abban, ha egy nő bőbeszédű, nincs semmi szokatlan, mondhatni, általános jelenség. Persze a férfiak között is találni olyat, aki szeret mindent hosszasan magyarázni, de vitathatatlan, hogy a gyengébbik nemre sokkal inkább jellemző ez. A bőbeszédűséggel önmagában még nincs semmi probléma, de sok esetben tapasztalhatjuk, hogy erőszakosság, akaratosság társul hozzá. Nem csak arról van szó, hogy folyamatosan beszél. Ha nem érzi a teljes figyelmet, akár többször is elmondja ugyanazt, egyre hangosabban és határozottabban, addig, amíg minden szem rá nem szegeződik.

Az üzleti életben, egy-egy kemény tárgyalás során ezzel a viselkedéssel, a teljes figyelem kiharcolásával akár sikereket is lehet elérni, de hosszú távon személyiségtorzulást okoz. Akárcsak annál a feleségnél, anyánál, aki a munkájában nem tudja bezsebelni a vágyott figyelmet és elismertséget, s ezt a hiányt otthon kompenzálja.

Hajtóerő: a hatalom iránti vágy

A „bőbeszédű” nő a szépséget és a csillogást mutatja magából, ez az, amit más kívülről lát belőle, ebbe kapaszkodik, a háttérben azonban ő irányítja a férjét, nem segíti gyermekei leválását, környezetében azok társaságát keresi, akik idomulnak hozzá. A barátságos, mosolygós külső mögött nagy adag agresszió húzódik, ami kitör, amint valaki akadályozza érvényesülési törekvéseit. Amikor valakit nem varázsol el a csinos külső, vagy valaki a sok beszéd mögött látja a félelmet és ezt vissza is jelzi, akkor harag és düh nyer teret.

Legyen üzletember vagy háztartásbeli, férfi vagy nő, személyisége torzul attól, hogy a mindenkori érvényesülés, a hatalom iránti vágy irányítja viselkedését. A külvilág visszajelzéseitől, megerősítésétől, elfogadásától függ az ereje, nem pedig saját belső egyensúlyától. És hiába ér el sikereket a „rámenősséggel”, nem elégedett – nem áll le, újabb és újabb helyzeteket teremt, hogy a „fontos vagyok” és a „szavaimnak ereje van” illúzióját meg tudja teremteni magának a külvilág, a visszajelzések által. Ez az, ami mozgatja viselkedését: fenn kell tartani az erő látszatát.

Vajon mi áll a háttérben?

A „bőbeszédű” nők mögött szinte kivétel nélkül domináns anyai minta áll. Bár az egykori kislány már felnőtt nő, nem vállalja fel az elengedés kockázatát, az anya pedig nem segíti a leválást, így a régi minta benn tartja a nőt a gyermeki állapotban. Egészen addig ott is marad, amíg fel nem ismeri ezt magában és be nem vallja magának a dinamikát, ami őt, illetve a viselkedését mozgatja: a figyelem hiányát, a mellőzöttség és a „nem vagyok elég” érzését.

Valójában ezeket takarja el az erős kontrollal, ám ezzel elnyomja a lelke természetes szabadságvágyát. Ráadásul a környezete, a családja, a barátai és kollégái is negatív hatásként élik meg viselkedését. Van, aki ennek hangot is ad, megállítja a folyamatot és tartja saját határait, s van, aki hagyja érvényesülni és alárendelődik. Utóbbi megadja számára a vágyott hatalmat, előbbi dühöt vált ki belőle. Ő pedig mindkettő számára egyaránt rossz élményt ad.

A szabadság megélése nélkül, az erős kontrollal, marad az agresszív viselkedés, az akaratos, uralkodó, torzult személyiség. Ha viszont szembenéz az identitásvesztett állapottal és segítséget kér, akkor megadja magának az esélyt a belső erő megtalálására, az erős kontroll elhagyására és a külső visszajelzésektől való függetlenedésre. Hogy mi ehhez az első lépés? Leválni a szülőről és felnőni!