Fehér Zsuzsa Coach | fzs@colourcoaching.hu | Hírlevél
Tökéletes a megjelenése, hibátlan a munkavégzése, példaértékű a jelenléte a munkahelyen és a családjában is – biztosan Te is ismersz valakit, aki így jellemezhető. Valakit, aki amellett, hogy támogató munkatárs és/vagy vezető, segítőkész házastárs is, aki mindent megtesz a cégért és a családért. Még mielőtt irigyelnéd, nézzünk be a pajzsa mögé!
A tökéletes, a magáról tökéletes képet mutató embernek azonnal és mindenre van megoldása, válasza. Okosnak, tapasztaltnak, bölcsnek gondolhatjuk, munkatársai, családtagjai és barátai számára azonban nehéz teher, hogy sosem sosem kérdezi őket, sosem kéri ki véleményüket, nem kíváncsi megoldási javaslataikra. Nem kér a segítségükből. Kész megoldásokat ad és elvárja azok teljesülését, megfosztva a környezetében lévőket a fejlődéstől, kreativitásuk megélésétől. Letöri a szárnyaikat, ráadásul a kontroll hatására erős félelmet is ébreszt bennük – attól tartanak, hogy nem tudnak megfelelni elvárásainak.
Az erő látszatát kelti
Ha ismersz ilyen „tökéletes” embert, jó, ha azzal a tudattal állsz hozzá, hogy a tökéletesség mögött szinte mindig egy félelemmel teli kisgyermek áll, aki nem meri a saját erejét megmutatni. Aki attól fél, hogy ha hibázik, kiderül sérülékenysége és összeomlik körülötte minden. Összeomlik az a kép, amit kemény munkával, tanulással épített fel önmagáról. Védekezésképpen emelt egy páncélt maga köré, amivel elhitette magával és környezetével az erő látszatát. Számára a legegyszerűbb megoldás, ha erőteljesen kontrollálja a folyamatokat, ha a háttérből irányít. Teszi mindezt a célért, ami nem mást, mint a tökéletes kép fenntartása, s ezzel a jövő biztosítása. A pajzzsal védi magát a kudarctól, a hibázástól, a lebukástól – így támadhatatlan lesz, nem sérül. Így nem lepleződik le tökéletlensége, nem derül ki, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. Így nem tudja meg senki, hogy nem elég jó.
Fogy az energia, fojtogat a páncél
A védelem, a pajzs azonban nem engedi a valós kapcsolódást nem csak a külvilággal, önmagával sem. A „tökéletes” ember saját értékességét a teljesítményben méri. Ám a hétköznapok mókuskerekében időnként ő is elfárad, fogy az energiája. Van, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő diktálja, ahogy eltervezi. Ekkor türelmetlenné válik, s még erősebb nyomást tesz a környezetére, hogy a siker biztosítva legyen, de az önvédelem érdekében tett, folyamatos, erős kontroll csak még jobban lefárasztja. A pajzs fojtogatóvá válik számára, felerősíti a félelmeit és a szorongást, tulajdonképpen megfosztja a szabadságtól, a jelenben való figyelemtől.
Hibázni is tudni kell
Jó, ha tudjuk: a hibák elrejtésével önmagunkat is elrejtjük, s valójában csak „túlélünk”, nem élünk. A saját világunkba való bezárkózás nem engedi, hogy szembe nézzünk a valósággal, a változással, és nem engedi, hogy olyannak lássanak bennünket, amilyenek valójában vagyunk.
A hibátlanság kontrolljának az elengedése kulcsfontosságú ahhoz, hogy szeretni és elfogadni tudjuk önmagunkat. Csak akkor leszünk képesek őszintén elfogadni magunkat, s ha kell, megbocsájtani magunknak és másoknak, ha megengedjük magunknak a hibázás lehetőségét. Ha tudunk és merünk is hibázni.