MENNI FOG!

Azt gondolta, mindent meg tud oldani, hisz otthon sokat hallotta és megtanulta: „nem kell aggódunk érted, neked úgy is menni fog!” – legyen az testvéri felügyelet, egy vizsga, utazás, később szülői jelenlét, munka….

Meg is tett mindent, hogy jól menjenek a dolgok, akkor is, ha neki nem volt a legjobb.

TÉNYLEG HISZNEK BENNEM?

„Nem aggódunk érted, neked úgy is menni fog! – ez olyan jól hangzik, hisz támogató és bíztató, hisznek bennem akkor is, ha magamban nem.” Irigylésre méltó(nak tűnik)!

De akkor is azt mondták, amikor gondban volt, amikor tényleg nem ment. Hiába szólt, hogy „Hahó, itt vagyok, kellene segítség, mert nem megy!” – senki figyelme nem fordult felé.

Aztán amikor tényleg nem ment, akkor felfigyelt a „támogató oldal” és jött a számonkérés, elutasítás: Miért csak ennyi? Mit nem tudtál ezen megcsinálni? Miért nem figyelsz jobban, neked tudnod kellene! te vagy a vezetőjük!… (Hogy mi áll e mögött a viselkedés mögött azt most nem írom le)

A „TERMÉSZETES” BÜNTETÉS

Belé égett: „EGYEDÜL kell megoldanom, ha nem, akkor jön a büntetés”.

Olyannyira részévé vált ez a működés, hogy ha később nem volt megrovás a hiányosságok, hibák miatt, akkor megjelent az önbüntetés, önmarcangolás, önmagával való elégedetlenkedés. Ez a destruktív séma erőteljesen gátolta, hogy meghaladjon egy bizonyos fejlődési szintet, megugorjon egy magasabb pozíciót.

A szenvedés nem természetes állapot, de hozzá lehet edződni, bele lehet ragadni az állandó terhek cipelésébe, hisz így szoktuk meg, na és így az „elvárt” magyarázzuk magunknak az évek alatt felépített valóságunkat. Kényelmesebb benne maradni az ismerős, de önmagunkat pusztító folyamatban, mint félelmeinkkel szembenézni, vállalni a fájdalmat, átmenni rajt és a szabadság oldalára húzni egy strigulát.

A múlt sémájára felépített robot üzemmód, elnyomja a megfelelő énképviseletet és

kitartással, benne maradhatunk az elmúlt idő, alacsony önbecsüléssel, önbüntetéssel, elégedetlenséggel lezárt börtönében, határainkat nem képviselve és így megfosztva magunkat a jelen megélésétől.

De ugyan azzal a kitartással egy belülről vezetett irányba fordulhatunk, ami ösztönöz és támogat bennünket a változtatásban, a jelenbe való megérkezésben, határaink képviseletében.

A DÖNTÉS NÁLUNK VAN!

A belülről vezetettség és kitartásunk kivételes teljesítmény felé vihet bennünket, segít megtalálni saját válaszainkat, azokat a válaszokat, amelyek rajtunk múlnak, tőlünk függenek és amelyekért vállaljuk a felelősséget tartva határainkat.

Vannak helyzetek viszont, amelyek nemcsak rajtunk múlnak. A másik oldal, a másik felelőssége. A másik embertársé, kollégáé, szülőé, testvéré, ami esetleg a helyzet megoldását, felelősségvállalás hiányában, egy romboló, destruktív irányba tereli, ami miatt nem mennek a dolgok.

Ebben az esetben hiába ismerjük, találjuk meg a megoldást, nem tudjuk a másik felelősségét magunkra húzni, nem tudunk belenyúlni az ő működésébe, és ezért SEM! büntethetjük magunkat!

Nem elég érteni és érezni a dolgokat, szükséges gyakorolni és erőfeszítést tenni, hogy megváltoztassuk.

#Colourcoaching #FehérZsuzsa #coaching #mainapmargojara #önismeret #önbüntetés #döntés #önbecsülés

Avatar photo
Fehér Zsuzsa