Fehér Zsuzsa Coach | fzs@colourcoaching.hu | Hírlevél
Olyan nyilvánvalónak tűnik és a legtöbb esetben mégsem tudatosul bennünk, hogy mindig van választási lehetőségünk. Persze van, aki most azt mondja, ez nem igaz. Elsőre releváns is, hiszen az életnek van, sokszor fájdalommal, veszteséggel fűszerezett humorérzéke, amikor olyan helyzeteket teremt, ami elkerülhetetlen és inkább menekülnénk. De választási lehetőségünk nem az adott körülményekben rejlik, hanem ahogy hozzá állunk a gyakran villámgyors helyzetkezelést igénylő történésekhez.
Valóságot értelmünk szemein keresztül fogjuk fel és ez a látásmód határozza meg életünk minőségét. Más neked és más nekem. A valóságunkat visszatükröző gondolataink befolyásolják viselkedésünket, a helyzetre adott reakcióinkat az által, hogy elénk vetítik megoldásaink feltételezhető módjait. Ennek hatására ébredő érzések, meghatározzák döntéseinket.
Hogy változtatni tudjunk életszemléletünkön, a valóságról szóló szemléletünket szükséges megváltoztatni.
Azok a gondolatok, amelyek a tapasztalatok alapján a múltat képviselik, kapaszkodókat nyújtanak, rutin szerűek, robot üzemmódba kapcsolnak bennünket. Reakcióinkban következetesen ismétlődnek az előző napok, hetek, évek megoldásai. Ez egyszerű és kiszámítható. Ismerve az összefüggéseket, biztonságban érezzük magunkat. Nehezen engedjük el azt az életutat, amit korábban elkezdtünk, annak ellenére, hogy az ismétlésekkel egyhelyben toporgunk. Az érzéseinktől elválasztva, a biztonság és a tudás illúziójában, akár bitang jónak is hihetjük magunkat, közben maradunk a valóságról torz látásmóddal rendelkező, az istálló falai között rekedt, vágtázni vágyó táltosnak.
A választásunk másik lehetősége, ezzel ellentétes. A káosz. Kiszámíthatatlan és következetlen. Érzéseinket nem kizárva, mélységüket, gazdagságukat megélve és általuk vezérelve állunk bele a helyzetbe. Csak azt tudjuk mi van, azt nem, hogy mi fog történni, mit fogunk kapni, vagy mit veszíthetünk. De külső fogódzók nélkül, bizonytalanul, kiművelt tudás hiányában, lehetőséget teremthetünk a fejlődésre, egy új látásmódra, önmagunk megismerésére.
Az erős gyökerekkel rendelkező múlt rutinja helyett, először nagy bátorság választani a csupasz hitet. Félünk. A félelem nem engedi lebontani a falakat, mert veszteséget sugall, ami magával hozza a kiszámíthatatlanságot.
Mi lesz, ha nem lesz jobb?
Mi lesz, ha nem tudom uralni a káoszt?
Mi lesz, ha annyi értelme sem lesz az életemnek, ami eddig volt?
Lesz-e ekkora biztonságom, mint most?
Ha nem csak létezni akarunk, hanem élni, akkor jelen kell lennünk és érezni. A bizonytalanság vállalásával lesz lehetőségünk megvalósítani önmagunkat, felfedezni és megérteni érzéseink mélységét és erejét. Képességeinket kihasználva, élni tudunk az ismeretlen lehetőségeivel, őszinte, tiszta szeretetet adhatunk és kaphatunk.