A generációváltás rögös útja II. – Félszavakból is

Félszavakból is

A döntéssel, „Itt az idő, hogy visszavonuljak, átadom a helyem!”, azt gondolnánk, hogy az átadás legnehezebb lépésén már túl van az átadó, de valójában ezzel csak egy hosszú út elején jár családjával együtt.

Aki nem látott még bele egy családi vállalkozás mindennapjaiba, az talán nem is érti, hogy a generációváltást mennyiben megnehezíti az a tény, hogy CSALÁDI vállalkozásról van szó. Elsőre olyan nyilvánvalónak tűnik minden és biztonságosnak, ha „családban marad” a vagyon és az irányítás, de ritkán jelenik meg a gondolat, hogy a családi vállalkozásoknak ahogy erőssége, úgy hatalmas veszélyforrása is, az érzelmek hangsúlyos jelenléte.

A család, a szülők iránti elkötelezettség, a közös megélések, emlékek, a szokások, erősítik az intimitást, ami számos előnnyel jár, hiszen félszavakból is megértik egymást apa és fia/lánya. A szakmaiságra viszont ugyanez a közvetlenség, valamint a nyíltabb, magasabb elvárások, a megfelelés, destruktív hatással lehet.

A generációváltás során a családtagok szerepei változhatnak. Azok, akik korábban vezetők vagy döntéshozók voltak, más szerepekbe kerülnek, ami konfliktushoz vezethet a családban és nagy mértékben akadályozhatja, akár meg is hiúsíthatja a sikeres generációváltást. A szerepek elkülönítése nem egyszerű. Gyakran hiányzik a következetes határvonal, nincs konkrét felelősségi és döntési jogkör, az adott szituáció pedig nem feltétlenül szabályozza egyértelműen a jelenlétet.

Átvevő: Ki vagyok most? Apám fia/lánya, vagy egy meghatározott felelősséggel rendelkező döntéshozó?

Átadó: Hogy vagyok jelen? Apaként, partnerként, döntéshozóként?

Ha a gyerek leválása nem történt meg a szülőről, ha az apa-fia játszmák még mindig fennállnak, abban az esetben az átvevő belső stabilitása nem alakul ki. Nem találja meg saját értékeit, megkérdőjelezi önmagát, az „apja fia marad”. Marad a függés, a megfelelésből való megoldás, bűntudat, félelem és szorongás, ami nem enged egyenrangú, tiszteletteljes felnőtt kapcsolatot kialakítani és fenntartani másokkal.

Nehéz meghúzni a határokat, képviselni magát a személyiségnek. A valóság, amivel ilyenkor szembenéz a szülő és a gyerek, tiszta és őszinte teret adhat ahhoz, hogy egy jól felépített struktúra szerint, sikeresen megtörténhessen az átadás. Egy magasabb szinten, egymást támogatva, teljes felelősségvállalással, ugyanakkor szabadon kapcsolódhasson apa és fia/lánya.

Avatar photo
Fehér Zsuzsa