„Emeld ki magad a romok alól…”

Pár napja, egy régebben leírt gondolatom jött velem szembe és úgy arcul csapott, hogy azonnal együttérzésre késztetett magammal.

Néha elég egy mondat, ami oda világít, ahol a legsötétebb van, ahol a legfájóbb, amit el akarunk takarni még magunk előtt is. Olyan erős a fénye, hogy szinte hunyorgásra kényszerít és azonnal felébreszt, kijózanít, ugyanakkor meglágyít.Gyakran, mintha egy rozoga magaslesen állnánk, amit javítgatunk, toldozgatunk, mert félünk, hogy összedől. De ott biztonságos, ott nem ér bennünket bántás, arculcsapás, védelmet ad. Ugyanakkor a világot körülöttünk csak egyfajta perspektívából látjuk, ezért ott fent, nem tapasztaljuk meg a valóságot. Egyrészről elégedettség, másik részről hiány.Az élet „magaslesén” az elégedettség érzése tükröződik. Ahol mindent megteszünk az elfogadásért, vállalva a felelősséget a másik emberért, ahol úgy tűnik, hogy minden rossz dolog egyszer csak legyőzhetővé válik.Másik területen viszont ott a hiány, mert saját érzéseinket figyelmen kívül hagyva, magunkért nem vállaljuk a felelősséget, nem mondjuk ki őszintén mi van bennünk. Különösen jellemző azokra, akik bizonytalanságban nőttek fel és gyermekként a saját biztonságuk érdekében, arra törekedtek, hogy stabilizálják az érzelmileg éretlen szüleiket, körülöttük élő felnőtteket. A túlélés érdekében megtanulták, hogy „akkor szerethetőek, ha teljesítenek, ha segítenek másoknak”.Ha feldolgozatlan marad az érzés, akkor a megjelenő gondolatok, az addigi, mások által kialakított hitrendszer alapján születnek és felnőttként is a „magasles védelmében” tartanak.A fejlődéssel viszont a gondolatok újabb érzéseket indítanak el, ami aztán újabb gondolatokat… Egymásnak adják a labdát az érzések és a hozzá fűződő gondolatok, és egyre tisztább lesz a kép. Ezek, a valós érzésekből fakadó gondolatok, reflexiók, segítik a megértést, de igazán csak akkor van hatásuk, ha mélyre engedjük őket.

Azokban a helyzetekben, amikor a magaslesen ülünk, vagy amelyeket a fáradtság ural, és az energiahiány, mint hűséges alattvaló, gyengíti életminőségünket, leszűkíti életterünket, nem tudunk kapcsolódni a valósághoz, magunkhoz és másokhoz sem. Ilyenkor képtelenek vagyunk minőségben reflektálni jelenlétünkre és sodródunk.
Egy ilyen pillanatban került elém az akkor, nem feltétlenül magamnak írt gondolatom, ami felébresztett és irányt mutatva segített empátiával fordulni magam felé. Nem könnyű egyenrangú, énvédő, folyamatosan reflektáló működést fenntartani és előfordul, hogy sodródunk, de nem von le értékünkből, viszont esendőségünket megmutatja.

Folyamatosan visszajelezni magadra nehéz, egy halvány reflexió sem elegendő ahhoz, hogy felállj, ha elcsúsztál a jégen, ha leterített egy pofon vagy egy nem várt helyzet. De ha nem ragaszkodsz a rozoga magasleshez, a valóság lehetőséget ad megtapasztalni az oly sokszor elfelejtett erődet és a saját megoldásaidat.
Idén is az Én élményed erősítésére hívlak a 3×1 alkalmas csoportos önismereti coachinggal, ahol az aktuális legmélyebb elakadásaid feltárásával a megoldásaid is láthatóvá válnak.

Időpontok:

2024.február 24-én, Helyszín: Arany 36. Villa Győrújbarát
2024. március 9-én Helyszín: Arany 36. Villa Győrújbarát
2024. március 23-án szombatonként 9:00-17:00-ig. Helyszín: szervezés alatt.

Jelentkezni e-mailben: fzs@colourcoaching.hu a saját Miért? megfogalmazásával.