Magad elől, hova futsz?

Magad elől, hova futsz?

Miért nem tud bocsánatot kérni? Egy „sajnálom”, miért annyira bonyolult? – teszik fel nekem megértés reményében azt a kérdést, amit én is számtalanszor feltettem már magamnak az életemben.
Sokszor bántunk másokat figyelmetlenségből, tudatlanságból, dacból, ellenállásból, vagy önmagunk védelme érdekében.
Ha szembesítenek bennünket azzal, amit tettünk, akkor sok esetben a reakciónk, hogy hárítunk, elbújunk, vagy a látszat nyugalmat fenntartva mosolygunk, sok szerencsét kívánunk és azt gondoljuk, hogy ezzel megússzuk a helyzetet.
Pedig ami megtörtént, nemcsak a másikban, hanem bennünk is nyomot hagy. Ott is fog maradni addig, amíg nem nézünk szembe vele, önmagunk tanulása érdekében és a megbocsátásért.

Miért nehéz felvállalni, ha megbántottunk valakit és bocsánatot kérni?
Miért jobb úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és hárítani, menekülni, bujkálni?

Mert megvéd a szembenézés fájdalmától, és nem kell találkozni saját félelmeinkkel, amelyek gyengeségeinkre vetítenek rá.

Megúsztam! – gondolhatnánk amikor elhatárolódunk a találkozásoktól, telefonhívásoktól, egyéb kapcsolódási formáktól, megóvva magunkat a visszajelzéstől. De ha őszinték vagyunk magunkkal, a történések által keletkezett feszültség akkor is bennünk marad.
Az őszinteség hiánya megzabálja a bizalmat, a kialakult távolságot konzerválja és rombolja a kapcsolatot, legyen ez baráti, családi, vagy az üzletben köttetett kapcsolat.

De mi van ezen viselkedés mögött?

A bántó fél igyekszik kontrollálni a helyzetet, hogy biztonságban érezze magát.
Az ilyen embert valójában nem érdekli a másik fél, csak az a rendszer, az az érdek, amelyet ő képvisel. Nem szereti, ha valaki felvállalja önmagát, a véleményét, mert akkor neki is meg kell mutatni magát valójában, levenni az álarcot, mint a vedlő kígyó a kiszikkadt bőrét, és kiderülne gyengesége, szégyene, elfogadhatatlansága….
Beleteszi magát egy alattomos, gonosz hintába, ami először elhiteti vele, hogy irányít, és a lendület majd megvédi az adott helyzetben, utána pedig átlendíti a másik oldalra és sárba gyúrja az önértékelését és szenved, mert hazugsággal, nyers erővel megölte a kapcsolatot.
Az érzelmek túlmutatnak mindenen és amíg nem tudja elfogadni őket, amíg eldugja érzéseit hazugságok és bántások mögé (legyen az szeretet, szégyen, harag…), addig csak menekül, ami egy értelmetlen játék, mert a nehézségeit mindenki belül hordozza. Maga elől hova fut bárki is?? A helyzet olyan diszharmóniát okoz, ami miatt nem tud kiszállni a hintából.

Ha viszont úgy dönt, hogy kiszáll a hintából, felvállalja érzéseit, akkor magához és a másikhoz is közelebb tud kerülni és hatalmas teher alól szabadítja fel magát és megérti, hogy semmivel nem lett kevesebb ezáltal.
Ha az vagy, aki magad előtt is vagy, és belátod, hogy szeretetre méltó vagy minden veszteségeddel, akkor elég stabil leszel ahhoz, hogy vállald tetteid következményeit és ki tudd mondani BOCSÁNAT!

Ha azzá akarsz válni, aki valójában vagy, ha megvan a belső igényed a fejlődésre, akkor a megvalósításhoz hatékony segítségedre lehet Az Én élmény csoportos önismereti coaching. Ezúttal 3×1 alkalmas lesz, ahol elakadásaid feltárásával a saját megoldásaidra találhatsz rá. Az Én élményen alkalmi részvétel is lehetséges, de a fejlődés érdekében ajánlom mind a három alkalmat.

Időpontok:

2024.február 24-én,
2024. március 9-én
2024. március 23-án,

9:00-17:00-ig.

Helyszín: Arany 36. Villa Győrújbarát

Jelentkezni e-mailben: fzs@colourcoaching.hu a saját Miért? kérdés megfogalmazásával.