Mi táplálja a vezető önbizalmát?

Gyors előre jutás a színpadra, az elismerés, hogy mindenki lássa milyen magasra jutott?

vagy,

Maga az út, a tapasztalás, a megoldott feladatok által egy stabil fejlődés és tudás, ami másokat is hozzásegíthet önmaguk legjobbjához?

Az előbbi látványos, lehetőséget ad a rapid hírnévre, véleményalkotásra, megítélésre. A másik láthatatlan, küzdelmes, sokszor magányos és csak az ismeri, aki megjárta az utat.

A türelmetlenség, a hírnév iránti vágy felgyorsíthatja a vezetővé válás útját és könnyebben eléri azt a reflektorfényt, ami fontos számára. De ez nem jelenti azt, hogy önértékelése reális és önbizalma szilárd.

A vezetői önbizalom akkor stabil, ha a „kapitány” tisztában van azzal, mire képes, bízik magában, képességeiben és a megélt tapasztalatok során szerzett tudásban.

Legnagyobb fegyvere a sajátos tudatállapota, ami alapján magabiztosan tud döntéseket hozni, akkor is, ha bizonytalanság veszi körül, mert a stabilitása nem a külső körülményektől függ, hanem belül van. Éppen ezért képes kezelni a kritikát, a nehézségekkel teli változásokat és vállalni a kockázatot a cél elérése érdekében.

Ez az önbizalom rajta túlmutatva segíti a vezetőt, hogy inspirálja, motiválja az embereit, hatékonyabban kommunikáljon és ezzel növelje csapata teljesítményét.

Az önbizalommal rendelkező vezető kezdeményez és bíztat az új lehetőségek kihasználására, ami a vezetői siker egyik kulcsfontosságú eleme.

A vezetői önbizalom nem azonos a vak önteltséggel vagy a mások feletti arroganciával. Inkább a hit, ami a belső erejének alapja, a képesség, hogy tisztában van saját erősségeivel és gyengeségeivel, és ezek alapján magabiztosan vezesse csapatát a sikeres eredmények felé.

Avatar photo
Fehér Zsuzsa