Fehér Zsuzsa Coach | fzs@colourcoaching.hu
Úgy tűnik, minden rendben van, de valami beteljesületlen, közös vágy felszakítja a szép rózsaszín virágos tapétát és alatta kilátszik a penészes vakolat.
Két ember küzd az önállóságukért, hogy megszülethessen az, ami kölcsönös szerelmüket kifejezi. A megoldás még várat magára, mert mindkettőnek fel kell nőni, önálló független emberré válni, hogy ki tudjanak szállni abból a függésből, amit nem ők hoztak létre, de ők tartanak fenn.
Már régen nincs örömük az érzelmi függésben, vergődnek, mit az óceán széles vizébe vágyó, hálóba rekedt halak. Már teher szüleik megmentésére irányított figyelem fenntartása, de a bűntudat, a szégyen megbélyegezné őket, mint „hálátlan gyermekek”. Inkább beáldozzák saját szabadságukat.
A szülők által felállított rendszer ellen lázadni csak erős határhúzással lehet. Elsőre úgy tűnik, a lázadás eszköz lehet a gyógyulásra, ugyanakkor a kontrollt táplálva, a sérülés okozója és fenntartója is. Az állandó kontroll iszonyú fárasztó és szorongással teli. „Valahogy ki kell bírni!” A munkába menekülés, a folyamatos cselekvés, a mások iránti túlzott odafigyelés eltereli a figyelmet a valóságról, csökkenti a feszültséget és a szorongást. A felszínen „kezeli” a problémát. De a mélyben elfojtott, megterhelő és frusztráló érzések egyszer robbanni fognak és durva, indulattal teli, erőteljes reakciót váltanak ki.
A másik megoldás, ha kilépnek a múlt rendszeréből és felépítik a saját rendszerüket. A leválás erős ellenállást és bűntudatot eredményez, de egyetlen esély arra, hogy öntudattal rendelkező felnőtté váljanak és ne a mások által felépített rendszeren keresztül határozzák meg magukat, csökkentve az önbecsülésüket.
Hiába próbálnak segíteni egymásnak, mivel mindketten függésben vannak saját múltjuktól, egyben fenn is tartják az őket már nem támogató helyzetet.
A megoldás, ha legalább az egyik fél felismeri saját felelősségét és úgy segít, hogy nem veszíti el a fókuszt önmagáról, és a jelenben
Ekkor valami megváltozik.
