Anyának lenni egy hatalmas lehetőség.

Anya voltam, amikor megszülettek a lányaim.

Anya voltam, amikor iskolába mentek és anya voltam akkor is, amikor nőiségük elkezdett kibontakozni.

És Anya vagyok most is, amikor kirepülnek.

A legmélyebb érzés, az őszinte tiszta szeretet, változatlan, de a jelenlétem folyamatosan változik. És azt hiszem így van rendjén.

Ha nem állnék máshogy a helyzethez, megfojtanám gyermekeimet azzal a gondoskodó, az élethez elengedhetetlen biztonságot adó anyai szeretettel, amivel elindultunk közös életünkben.

Most a biztonságot számukra, az évek alatt felépített kapcsolatunk adja akkor is, ha fizikailag távolabb vagyunk egymástól. Azt hiszem valójában ez a legtöbb, amit adhatok lányaimnak.

Természetesen ezt a kapcsolatot befolyásolta az én önismereti utam. A kapcsolatom önmagammal, a traumákból fakadó döntéseim súlya, hatással volt/van, életükre, de tudom, hogy a tiszta szereteten alapuló szövetség, teret ad számukra a feldolgozásnak, gyógyulásnak, önmaguk megtalálásának.

Azt hiszem, anyaként egyszerre lettem a legerősebb és a legsebezhetőbb Nő a világon.

A szavak kevesek, hogy kifejezzék az érzést, ami bennem van. De tudom, hogy sokan vagytok, akik értik és érzik.