Miért olyan nehéz a siker és a sikerrel járó öröm megélése?

Dolgozunk, teljesítünk, ha kell egészen a kiégésig megyünk azért, hogy elérjük a kitűzött céljainkat, az ezzel járó a sikert, a népszerűséget, de amikor megvan, akkor mégsem azt érezzük, amit elképzeltünk.

Vajon hiányainkat, kudarcainkat kiegyenlítheti egy kívülről jövő, mérhető igazolása sikernek?

Mi történik a színfalak mögött?

Törekszünk a sikerre, mert abban a hitben élünk, hogy betölti bennünk a múltbéli hiányainkat, hogy megoldja problémáinkat, megszünteti bizonytalanságunkat, eltakarja sebezhetőségünket. Amikor elérjük, gyakran mégis inkább a reménytelenséget érezzük, mintsem az örömöt. Megmarad az űr, ami előtte is megvolt.

Hiába tudjuk, hogy jól csináltuk, hiába kapunk pozitív visszajelzést cselekedeteinkre, megoldásainkra, bennünk nem jelenik meg az elégedettség nyugalmas érzése.

Bennünk a hang azt harsogja, hogy „még többet, mégjobbat, mert még nem boldog Ő!”, aki számunkra a legfontosabb. Valójában figyelmünk nem önmagunkon, hanem egy másikon (szülőkön) van. Amíg az elfogadásért küzdünk, amíg önmagunkat kérdőjelezzük meg, amíg másoknak akarunk megfelelni, addig nincs betöltődés. Addig nem tudjuk magunkból kihozni a legjobbat, és elmarad a sikerrel járó öröm és elégedettség érzése, és önbizalmunk sem fejlődik.

A SIKER ÉS A VALÓDI ÖRÖM MEGÉLÉSÉHEZ, NINCS KÖZE A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKNEK. BELÜL, A LÉLEK CSENDJÉBEN SZÜLETIK MEG.

Ha úgy döntünk, hogy

• függetlenedünk attól, hogy mások mit szólnak hozzá(nk), milyen véleményt nyilvánítanak,
• elfogadjuk önmagunkat annak, akik vagyunk,
• nem a belső akadályaink, beidegződéseink állítanak meg bennünket,
• nem a félelmeink irányítanak,

akkor tudjuk hozni önmagunk legjobbját és akkor van esélyünk a siker és az elégedettség tiszta, őszinte megélésére.

MEG KELL TANULNI OLVASNI MAGUNKAT, HOGY ÉLNI TUDJUK JELEN VILÁGUNKAT.