Állom a csendet

A régi dolgok már nem működnek, az új dolgok kezdik megmutatni magukat, de én csendben várok. A feszülségek kioldódtak, nem húz vissza a múlt masszív kantárszára, érzem az erőmet, de mintha tudatom türelemmel töprengene a különleges csendben.

Fura érzés.

Korábban rohantam, tenni, csinálni nem megállni… a hasznosság, a megfelelés, az elfogadás ostora csapott lovaim közé.

Most állok. Állom a csendet.

Figyelmem éber, de testemet tartóztató.
Nyitott vagyok, de nincsnek kérdéseim, nem akarok megfejteni semmit.
Befogadás van, teszem, amit megkíván a helyzet, de nem cselekszem mindenáron.
Elfogadom, hogy várakozás van.

Különleges csend. Gyermekkorom csendje, amikor megérkeztem Nagyanyámhoz. Amikor úgy éreztem, valahol lemondtak rólam, és máshol elfogadásra leltem.