Amit a nézők nem látnak

Amit a nézők nem látnak

Egy másik ember lett belőlem…

Jó érzés, amikor kísérek valakit és látom kiteljesedését. És nemcsak a múlt elengedésében a számadásban, hanem az építkezési, tervezési folyamatban is részt tudok venni. Amikor megszületik 1-2 könyv, vagy valaki egy zárt világból kiszabadulva a közösséget épít akár felölelve egy egész települést azzal a szándékkal, hogy erősítse az összetartozás érzését, lehetőséget teremtsen az együttműködésre, fejlődésre. Vagy egyszemélyes vállalkozását kinőve céget alapít. Bármelyikre gondolok, melegség és hála tölt el.

Csodálatos élmény és nagy tanulás számomra is, amikor a kulisszák mögött segítem a partnereim folyamatos kommunikációját és kapcsolódását önmagukkal. Ezáltal az egyéniség kibontakozását, és annak a hitnek az erősödését, hogy értéket képviselnek. Látom, ahogy lassan lebomlanak a félelmek önmaguk felvállalásával, ahogy fokozatosan lendületet kapnak és könnyebben veszik az akadályokat. Lehet, hogy egyszerűnek tűnik a folyamat, de valójában ebben az egyszerűségben rejlik a kincs.

A színfalak mögött egyfajta belső emlékezés zajlik, ami nem a letűnt idők reprodukciója, hanem annak megértése, hogy miként éltet bennünket a múlt, itt és most a jelenben. A folyamat láthatatlan, de nem néma. Amikor utoljára magunkhoz öleljük a múltat, előtörnek a keserűség és neheztelés érzései. Az elengedés pillanatában pedig megszabadulunk az illúzióktól, és felragyog az öröm apró lángja, amely egy új jelenlétben teljesedik ki.

Nehéz folyamat elhinni, hogy „egy másik ember lett belőlem” és kapaszkodók nélkül, élet fakad a törékeny, de már független jelenlétből.

Avatar photo
Fehér Zsuzsa