Út a kreatív szabadság felé

Hányszor mondjuk, hogy a „múltat lezártuk, ami megtörtént, megtörtént, már nem foglalkozok vele.” És mégis jelen van a mindennapjainkban, a belőle eredő félelmek és mélyben meghúzódó gondolatok vezérelnek és vonják ki életünket a szabadság autonómiája alól.

Így nincs lehetőségünk a kreativitásra, saját döntéseink meghozatalára, a lehetőségek, a változások dinamikus megélésére.

A múlt megváltoztathatatlan.

Nem tudjuk a tényeket meg nem történté tenni,

• hogy anyánk elhagyott,
• apánk bántalmazott,
• gyerekként az összes felelősséget nekünk kellett vállalni,
• azt tanultuk, hogy az érzések tabu téma,
• bűn volt dühösnek lenni,
• anyánk a gyenge nő képét festette ránk,
• apánk szerint a férfi kemény és hatalma van,
• apánk gyenge jellemként nem tudta megmutatni milyen egy igazi férfi,
• a megfelelés irányította szüleink lépéseit is
• ….

De tényleg így marad minden? Tényleg nem tudunk változtatni a múltban megfestett képen? Tényleg nincs lehetőségünk semmiféle cselekvésre, kreatív megoldásra annak érdekében, hogy ne kelljen azt mondanunk, hogy én „ilyen vagyok, nem tehetek róla”?

A folyamatos változásokat kezelni tudjuk, de mire válaszolunk egy-egy helyzetre, már tovább is gördült a kerék, és csak a nyoma maradt hátra. De az aktuális reakcióink, válaszaink, a bennünk lévő alapvető hitrendszerünkből, emberi tulajdonságainkból születik.

Ezért, ha jól belegondolunk, valójában
AZOKRA LEHET A LEGNAGYOBB HATÁSUNK, AMINEK MEGHATÁROZÓ, LÉNYEGI TULAJDONSÁGAI NEM ÁTALAKÍTHATÓK.

Van lehetőségünk átfesteni a képet!

Kiemelni, megerősíteni kontúrokat, elhalványítani azt, ami az kép egyensúlyát kibillenti, a harmóniát felborítja, tudjuk árnyalni az erős színeket, vagy a fényt érzékeltetni egy sötét területen.

A MINŐSÉG megváltoztatása, nem a tények átrendezését jelenti, hanem azok elfogadásával, a hozzájuk való viszonyunk transzformációját.

Az igazi szabadság, a változás, az állandó lényegi dolgokon keresztül érhető el, nem pedig a felszíni, változó dolgokon keresztül.