A megtévesztés árnyékában

Hajlamosak vagyunk a cselekvéseket és eseményeket kizárólag külső, kézzelfogható dolgokkal azonosítani, mintha minden csak ezeken alapulna.

Kétségkívül, hatásuk óriási, de aki pusztán csak ezekre fókuszál, elveszhet az élet vak és süket körforgásában, ahol minden csak mechanikus ismétlődésnek tűnik és idővel kiéghet.

Emlékszem egy ügyfelem történetére, aki egy kis faluban nőtt fel, és rajongott az apjáért, aki mindig azt tanította neki: „Mi összekaparunk fiam, így leszünk erősek és egységesek!”

Gyermekként hitt ebben, biztonságban érezte magát és látszólag az apja is mindent megtett, hogy példát mutasson.

Azonban később, már családosként, rájött, hogy apja szavai és tettei nem egyeznek.

Úgy tűnt, hogy tettei ellentmondanak az énközpontúságnak, de szavaival mégis a problémákat és a hiányt hajtotta, („majd, ha ezt még megteszed…, majd, ha ezt még megcsinálod…”) ezzel fenntartotta az „elcsábított” családtagok fegyelmét és figyelmét, közben a saját üzleti érdekeit, hatalmát és vagyonát építette.

Ez az ellentmondás csalódást, dühöt és elkeseredést váltott ki ügyfelemből, amely végig kísérte az életét.

Fogékonnyá tette, hogy adaptálódjon, beletörődjön helyzetekbe, ne képviselje saját értékeit.

Ebben a tehetelenségében bár benne volt a csalódás és a fájdalom okozta lázadás is, de befolyásolható és nem elég fókuszált ahhoz, hogy végre feloldja a múlt sebei okozta fájdalmat.

Sok esetben a siker, a hatalom és a vagyon hajszolása közben a felelősségvállalás terhét, mint durva pokrócot vetjük le magunkról, és megfeledkezünk, hogy minden tettünk és jogunk gyakorlása következményekkel jár, ami után vállalnunk kell a felelősséget.

Sok vezető a hatalom mögé bújva a jogait érvényesíti, felelősségeit pedig figyelmen kívül hagyja, hosszútávon elveszítve valódi önmagát.

Ami igazán számít, az önbecsülés, hit önmagunkban és a céljainkban, amihez belső stabilitás és etikai meggyőződés szükséges.

Egyszóval, integritás. Amikor a szavak és a tettek összhangban vannak.

Ez a siker alapja – nemcsak az üzletben, a vezetői jelenlétben, hanem a mindennapi életben is.

A legfontosabb, hogy felismerjük azt a hangot, ami egyszerre szól a külvilágból és belülről, a lelkünkből.

Ehhez hinnünk kell…. önmagunkban, céljainkban és cselekedeteinkben.