Fehér Zsuzsa Coach | fzs@colourcoaching.hu | Hírlevél
Gyakran halljuk családtagjaink, barátaink, ismerőseink panaszát vezetőikre, főnökeikre. Sokszor mi magunk is ezt tesszük.
Ezek szerint számtalan rossz vezető van? Vajon mi áll emögött?
Általában az a kép él a fejekben, hogy az alkalmazott alárendelt szerepet kell betöltsön. A vezetők jelentős része fontosnak érzi, hogy ezt éreztesse is. Az ilyen vezető dirigál, pozíciója által várja el a tiszteletet, elismerést, és nem a munkatársakhoz való hozzáállásától. Ugyanakkor ő nem adja meg a tiszteletet.
Elvárja a munka elvégzését, ami ha nem jól teljesül retorziók várnak az alkalmazottra. A hibát keresi, nem a megoldást. A perfekcionista vezető, mivel ő a tökéletes munka elvégzésére törekszik, igyekszik mindent maga megcsinálni. Hiszen a perfekcionista vezető számára rendkívül fontos a munka minősége. Nem engedi meg a hibázás létrejöttének lehetőségét sem. A beosztott ezáltal feleslegesnek érzi magát, nincs esélye hibázni sem. Pedig ebből tanulhatna.
A rossz vezető mellett az alkalmazott frusztrált lesz. Ez kihat a munkavégzésére, ami kihat a cég működésére.
Egymástól függenek.
Az alkalmazott munkájával hozzájárul a cég sikereihez. Ehhez azonban olyan vezető szükséges aki tiszteli, aki odafigyel rá, elismeri. Ezáltal motiválva őt a hatékony munkavégzésre.
Nem attól lesz elég jó vezető valaki, hogy ő ért legjobban az adott területhez. Hanem rá tud hangolódni a beosztottaira, figyel rájuk, empatikus, nyitott a véleményükre. Dirigálás helyett megosztja tudását. Hibák keresése helyett, a megoldást keresi. Mer segítséget kérni, s meg is köszöni azt. Ezzel erősítve, hogy a csapat tagja. Elismeri tudásukat. Nem fél attól hogy hibázik, engedi hibázni az alkalmazottait is. A hibákból megpróbál tanulni.
Tudatosság, önismeret, fejlődésre való törekvés szükséges ahhoz, hogy elég jó vezetővé váljon valaki.
Tisztában kell lennie a saját és az alkalmazottai erősségeivel, gyengeségeivel. Értő figyelemmel kommunikálni. Segíteni, segítséget kérni, együttműködni. Dicsérni az alkalmazottait.
Olyan ez, mint amikor a szülő dicséri a gyermekét. Ha egy gyerek meg van dicsérve, hasznosnak érzi magát, s motiválttá válik. Lelkes, nyitottabb, bátrabb, kíváncsian áll a kihívások elé.
Ha nincs dicsérve, elismerve, sőt hibákat keresnek benne, és abban amit csinál, ez frusztrálni fogja. Alábbhagy a lelkesedése, nem érzi elég jónak magát.
Rossz gyerek nincs. Rossz vezető sincs. Vezető van, aki mögött félelem van. Amit a megfelelési kényszer, bizonyítási vágy szült. Aki azt érzi, irányítania kell a beosztottait. Valójában vezetőre van szükségük. Aki elismeri munkájukat, motiválja őket. Akit tisztelnek, elismernek.
Egész életünkben vágyunk mások elismerésére. Szüleinkét, párunkét, alkalmazottainkét, vezetőinkét.
Ez nem feltétlenül jelenti, hogy nincs önbizalmunk. Ha megvan a kellő önbizalmunk, amihez önismeret társul, és tudjuk mik az erősségeink, gyengeségeink. Abban az esetben az elismerést nem kötjük ahhoz, mennyire vagyunk értékesek, elég jók. Csupán jól esik és motivációként, hajtóerőként használjuk a fejlődésünkhöz. Ami kezdetben a személyes fejlődést segíti, majd hozzájárul a cég sikereihez is.
