Sokakat foglalkoztató téma a generációváltás, de bárki kérdez erről, mindig azt mondom, hogy nincsen sablon recept rá, ezért nem is szívesen adok tanácsot, annak ellenére sem, hogy szerintem mi tényleg jól oldottuk meg. Az alapítótól átvenni a céget kemény dió, hiszen számára a vállalkozás olyan, mintha a gyermeke lenne. A legtöbben valójában nem is szeretnék átadni a stafétát, csak visszavennének a tempóból és a háttérben maradnának. Nálunk, a Szintézisnél, a legtöbb alapító tulajdonos máig aktív szerepet vállal a cég előre haladásában, édesapám például elnökként az erős kapcsolati tőkéjével támogatja a vállalkozást. Teljes harmóniában dolgozunk együtt, de ez nem volt mindig így. Meg kellett vívnunk a magunk csatáit, egységre jutni akkor is, ha merőben ellentétes véleményen voltunk.
Ehhez a csatához nagy segítséget kaptam Zsuzsától is, akinek köszönhetően rájöttem arra, hogy nem kell feltétlenül mindent átvenni az előző generációtól! Sokkal fontosabb, hogy a vállalati értékeket megtartva az új vezető alakítsa ki a saját vezetési stílusát.
De a legfontosabb, amit tanultam: az élet rövid, az ember szeresse azt, amit csinál! És ne azért csináljon valamit, mert meg kell felelni a szülőknek, a társadalomnak, az elvárásoknak, mert akkor borul az egész egyensúly, a magánéletre is negatív hatással lesz. Az újabb generációnak nem feltétlenül az elvárt cégvezetést kell átvenni, hanem azt, amit cégen belül igazán szeret csinálni. Azzal sokkal többet hozzátesz a cég működéséhez, mint egy elvárás szerinti robotmunka.